Sokáig eszembe sem jutott, hogy valamin akkor is változtathatok, ha egyébként jól működik.
Nem tiltottam meg magamnak. Nem beszéltem le magam róla. Egyszerűen nem gondolkodtam ezen.
Aztán a sok tanulás közben lassan megérkezett hozzám egy lehetőség: több is lehetséges annál, mint amit eddig el tudtam képzelni.
Ez kíváncsivá tett.
Mert jó az életem. Szeretem benne azt a sok mindent, amit az évek alatt kialakítottam. Mégis elkezdtem érezni, hogy egy kicsit szűk. Szeretném tágasabbá tenni.
Több szabadságot szeretnék abban, mikor dolgozom, mivel foglalkozom. Otthonról is végezhető munkát. Annak a lehetőségét, hogy elutazzak valahová, és ha úgy választom, onnan is tudjak dolgozni.
Már maga a gondolat is izgalmas volt. Hogy ez akár az én életem része is lehet.
Nem az jelent meg bennem, hogy „miért nem elég az, ami van?”. Inkább az, hogy „vajon ez hogyan jöhet létre?”.
Csatlakoztam egy csoporthoz, most pedig egy mentorprogramhoz. Tanulok, ismerkedem egy számomra új világgal. Sok minden még alakul.
Közben észrevettem magamon valamit.
Aktívabb lettem. Alig várom, hogy reggel felkeljek. Este még szívesen foglalkozom valamivel egy kicsit tovább, mint régebben. Érdekel, amit csinálok. Kíváncsi vagyok a következő lépésre.
Elkezdtem még jobban élni.
Ez talán a legpontosabb mondat arra, amit érzek.
Az új munkám még nem állt össze teljesen, de már most sokkal tágasabbnak érzem az életemet. Több minden fér bele abból, ami érdekel. Olyasmi is, aminek korábban még a lehetőségét sem láttam.
Persze közben néha én magam is „vigyázok”, nehogy túl gyorsan növekedjek. Mintha az egyik részem lelkesen indulna, a másik időnként óvatosan behúzná a féket.
Ezt nem mindig veszem észre rögtön. Előbb csak megjelenik a feszültség, a kényelmetlenség.
Amikor feltűnik, foglalkozom vele. Használom a megtanult technikákat. Kérdezek. Lélegzem. Próbálok jelen lenni azzal, ami éppen van bennem.
Ezt is tanulom még.
Azt sem döntöttem el, később pontosan milyen helye lesz a fodrászatnak az életemben. Most nyitva hagyom. Szeretném látni, mi alakul, közben figyelni arra, én mit szeretnék.
Régebben fel sem merült bennem mindez. Ma már része a napjaimnak.
Talán ez az egyik legnagyobb változás: már nem csak abból tudok választani, amit eddig ismertem.
Lehetek hálás azért, ami van, közben izgatott attól, ami még lehet.
Jó az életem.
Kíváncsi vagyok, mennyivel lehet még tágasabb. ✨



Vélemény, hozzászólás?