Régebben teljesen természetes volt számomra, hogy amit elkezdtem, azt be is kell fejeznem.

Egy könyvet.

Egy projektet.

Valamit, amibe belekezdtem.

Mintha ez lenne a rend.

Ha elkezdted, fejezd is be.

A világ valahogy ezt tanítja.

A kitartás jó.

A félbehagyás rossz.

Ha végigviszed, amit elkezdtél, az azt jelenti, hogy következetes vagy.

Ha pedig nem…

akkor valahogy ott lebeg a levegőben, hogy talán nem voltál elég kitartó.

Én is sokáig így gondoltam.

Aztán amikor elkezdtem többet foglalkozni a tudatossággal, egyszer csak meghallottam egy gondolatot, ami addig nem nagyon fordult meg a fejemben:

Biztos, hogy mindent be kell fejezni, amit elkezdtünk?

Már maga a kérdés is érdekes volt.

Mert mi van akkor, ha közben valami más kezd el foglalkoztatni?

Mi van akkor, ha egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem is csinálod azt, amit korábban elkezdtél?

Nálam sokszor pontosan ez történik.

Nem feltétlenül döntöm el, hogy:

„Na, ezt most abbahagyom.”

Egyszerűen más kerül a figyelmem középpontjába.

Más kezd érdekelni.

Más lesz fontos.

Néha csak jóval később veszem észre:

Ja… ezt már egy ideje nem csinálom.

Ilyenkor ránézek.

Van-e még dolgom vele?

Vissza kellene illesztenem az életembe?

Érdekel még?

Ha igen, akkor lehet, hogy visszateszem.

Ha nem megy, nem erőltetem.

Lehet, hogy csak egy időre hagyom abba.

Lehet, hogy örökre.

Ma már egyik sem tűnik tragédiának. 😄

Mert talán nem minden félbehagyás feladás.

Lehet, hogy egyszerűen közben megváltozott valami.

A figyelmem.

Az érdeklődésem.

Az életem.

Vagy én.

Amikor hónapokkal később ránézek arra, amit egyszer elkezdtem, már nem biztos, hogy ugyanaz az ember néz rá, aki akkor belekezdett.

Persze néha még megszólal bennem a régi hang:

„Ezt azért be kellett volna fejezni.”

Ismerős. 😄

Csakhogy ma már nem hiszek neki rögtön.

Ránézek.

Tényleg?

Mi történik, ha nem fejezem be?

Mitől lenne ettől rosszabb bármi?

Általában ez a hang szépen el is halkul.

Mert lehet, hogy nem az a kérdés, hogy:

Befejeztem-e?

Hanem inkább az:

Van még dolgom vele?

Ez szerintem egészen más kérdés.

Mert van, amit érdemes végigvinni.

Van, amihez jó visszatérni.

Van, amit talán azért tettünk le, mert már nincs helye abban az életben, amit most élünk.

Talán nem mindig az a kitartás, hogy bármi áron továbbmegyünk.

Néha az is lehet egy választás, hogy felismerjük: ez most ennyi volt.

Aztán megyünk tovább. ✨