Régen azt gondoltam, hogy a barátság azt jelenti, hogy sokat vagyunk együtt.
Találkozunk, beszélgetünk, keressük egymást. Hiszen ha valaki fontos nekünk, akkor időt szánunk rá. Legalábbis valahogy így tanultuk.
Ma már egészen máshogy gondolom.
Volt régen egy baráti társaságom. Voltak köztük gyerekkori barátságok is. Sok időt töltöttünk együtt, és sokáig semmi bajom nem volt ezzel.
Aztán egyszer ott ültem közöttük.
Ment a beszélgetés, a panaszkodás, minden ugyanúgy, mint máskor.
És egyszer csak megjelent egy gondolat a fejemben:
Mit keresek én itt?
Ennyi.
Nem történt semmi különös.
Nem bántott meg senki.
Nem vesztünk össze.
Nem volt hetekig tartó vívódás sem.
Egyszerűen tudtam, hogy én már nem akarok ide jönni.
Hazamentem, és többé nem mentem vissza.
Ők ezt nem értették. Haragudtak is rám. Én viszont egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy jól döntöttem.
És ami talán a legfurcsább: nem hiányoztak.
Nem azért, mert rossz emberek lettek volna. Ma sem gondolom ezt róluk. Van, akivel ha találkozunk, beszélgetünk pár szót, aztán mindenki megy tovább.
Nem velük lett baj. Én lettem más.
Talán addigra már máshogy gondolkodtam, más dolgok kezdtek érdekelni, csak ezt még nem vettem észre.
Az a bizonyos „Mit keresek én itt?” volt az a pillanat, amikor észrevettem.
Pár órás barát vagyok
Ma már ezt egészen nyugodtan ki merem mondani. 😄
Szeretek találkozni azokkal, akiket szeretek. Jó beszélgetni, nevetni, együtt lenni.
Aztán szeretek hazamenni.
Nem azért, mert rosszul érzem magam velük. Pont ez az érdekes.
Nem kell megvárnom, hogy rosszul érezzem magam valahol ahhoz, hogy hazamehessek.
Régebben simán ott maradtam. Nem tudom pontosan, miért. Mintha a fenekem odaragadt volna a székhez. 😂
Ma már könnyebben mondom azt:
„Lassan menjünk.”
És ma már olyan barátaim vannak, akik ezen nem sértődnek meg.
Talán azért, mert én is megengedtem magamnak, hogy ne úgy legyek barát, ahogy szerintem „kell”, hanem úgy, ahogy nekem jó.
Nem attól mély egy kapcsolat, hogy sűrű.
Rengeteg minden érdekel.
Dolgozom, tanulok, olvasok, szeretek otthon lenni, rendezkedni, szöszölni. És ha holnaptól hirtelen rengeteg szabadidőm lenne, valószínűleg akkor sem kezdeném el telepakolni baráti találkozókkal.
Ugyanúgy olvasnék, tanulnék, szöszölnék.
Aztán egyszer csak eszembe jutna valaki:
De jó lenne találkozni vele.
És írnék neki.
Nem azért, mert már régen én kerestem.
Nem azért, mert „ápolni kell a kapcsolatot”.
Nem azért, mert illene.
Csak jön a gondolat.
Van olyan barátságom, ahol akár nagyon hosszú idő is eltelhet két találkozás között.
És?
Csak nem találkoztunk.
Amikor újra leülünk egymással, nincs mit helyrehozni. Nem kell elszámolni azzal, ki miért nem telefonált. Folytatjuk.
Sőt, a munkám miatt vannak olyan vendégeim is, akikkel három-négy hetente találkozom, beszélgetünk egy jót, és nekem az a kapcsolat pont úgy jó, ahogy van.
Régen talán azt gondoltam volna, hogy egy fontos kapcsolatnak több kell.
Ma már nem.
Nekem az elfogadás a fontos
Ha egyetlen dolgot kellene mondanom arról, mitől jó nekem ma egy barátság, ezt mondanám:
Elfogadás.
Fogadd el, hogy lehet, hogy ritkán kereslek.
Hogy nem akarok minden héten találkozni.
Hogy attól még, hogy nagyon jól érzem magam veled, egyszer csak azt mondom: „na, lassan menjünk”. 😄
És én is szeretném ugyanezt megadni neked.
Nem kell ugyanúgy gondolkodnod, mint én. Nem kell ugyanúgy élned. És nem kell bizonyítanod nekem, hogy fontos vagyok azzal, hogy folyamatosan jelen vagy az életemben.
Talán ezért nem működnek már nekem az elvárásos barátságok.
Nem szeretném méricskélni, ki hányszor keresett. Nem szeretném bizonygatni, hogy valaki fontos nekem.
És főleg nem szeretnék valahol csak azért maradni, mert régen is ott voltam.
Mert valamire azóta rájöttem:
A közös múlt nem feltétlenül jelent közös jövőt.
És ehhez nem kell harag.
Nem kell hibás.
Néha még különösebb magyarázat sem kell.
Lehet, hogy egyszer csak ott ülsz valahol, ahol évekig teljesen jól érezted magad…
és megjelenik benned egy egészen egyszerű kérdés:
Mit keresek én itt?
Én azóta megtanultam, hogy amikor bennem egy ilyen kérdés ennyire tisztán megszületik, érdemes odafigyelnem rá. ✨
Vélemény, hozzászólás?